Ferenci Tamás (tamas.ferenci@medstat.hu)
"A statuálás a lényeg, mert aszerint kapja apuka a büntetést."
(A tanú)
Korábbi írásaim:
- Gondolatok a járványügyi adatok közléséről
- Gondolatok a favipiravir hatásosságáról, és a tudományos véleménynyilvánítás szabadságáról
- Gondolatok a járvány elleni védekezés értékeléséről, és a járvány hatásának vizsgálatáról
- Gondolatok a védőoltásokkal kapcsolatos bizonytalanság megértéséről, és a saját portánk előtt söprögetésről
- Gondolatok a magyar kórházi ágyszám-, betegforgalmi- és halálozási adatok elemzéséről, és néhány egészségpolitikai megjegyzés ezek ürügyén
Előre kell bocsátanom, hogy fogalmam sincs ki Radics Kornélia és Horváth Gyula. Életemben nem hallottam korábban a nevüket, semmit nem tudok a szakmai képességeikről, a tudásukról, a hátterükről, egyetlen publikációjukat nem olvastam, tőlem az is lehet, hogy zseniális meteorológusok és az is, hogy augusztus 20-án fejjel lefelé töltötték be a műholdképet a számítógépbe.
Mindezek azonban most teljesen irrelevánsak – ugyanis a kirúgóiknak is minden bizonnyal teljesen irrelevánsak voltak. Senkit nem érdekelt, hogy milyenek a szakmai képességeik, a tudásuk, a publikációik, azt meg nem állítják még a kirúgók maguk sem (még csak a látszat kedvéért sem!) hogy bármiféle érdemi, tényleges vizsgálatot folytattak volna, hogy az OMSZ előrejelzése meteorológus-szakmailag jó volt-e.
(A szokásos, homályban tartó kommunikáció érvényesül itt is: indoklás egy betű sincs, ha rákérdeznek, akkor nem csak a tűzijáték miatt volt, hanem más hibák miatt is, amiről viszont szintén nem mondanak semmit, természetesen amúgy is épp ki akarták rúgni őket, de utód az mégsincs stb.)
Kérdezhetné mindenekelőtt az olvasó, hogy nekem egyáltalán mi közöm ehhez az egészhez? Egyszerű mezei állampolgárként van véleményem (kutatóként pláne), de elképzelhető, hogy emiatt önmagában még nem ragadtam volna tollat. Az érdekes azonban az, hogy a történet itt két részre ágazik el, és bár a meteorológiához semmi közöm, de valamilyen formában mindkét szál érint.
Az egyik szál a „pontatlanság”, hogy „hibás” volt az előrejelzés, hogy „súlyosan tévedtek” a meteorológusok. A dolog azért érint, mert egy amúgy is nehéz kérdésben okoz hatalmas károkat a közgondolkodásban: ez a valószínűség és értelmezése. Most nem feltétlenül matematikai értelemben (bár meggyőződésem, hogy az sem nehéz, és kimondottan érdekes és izgalmas), hanem lényegében a józan paraszti ész szintjén. Egy mondatban meg tudom fogalmazni: ha azt mondják, hogy „80% hogy vihar lesz”, az miért lenne téves attól, mert végül nem lett vihar?? Ennyi.
Ez az állítás nem akkor téves, ha nem lesz vihar, hanem akkor, ha nem 80% a valószínűsége, hogy lesz. Hanem mondjuk 90% vagy 20%. (Értsd: sok hasonló helyzet közül, ahol az OMSZ 80%-ot mond, nem az esetek 80%-ában lesz vihar, hanem 90 vagy épp 20%-ában.) De mitől lenne hibás a 80%, csak azért, mert nem lett vihar? Senki, egyetlen hanggal, még csak nem is utalt rá (még maguk a kirúgók sem!), hogy a 80% mint szám hibás lett volna, csak arra, hogy nem lett vihar. Így igaz, nem lett, és? Ez mennyiben cáfolja a 80%-ot?!
De miért mondtam azt, hogy ez hatalmas károkat okoz?
Az még csak a kisebbik gond, hogy ez megerősíti azt a – teljesen fals, és a meteorológusoknak komoly nehézségeket okozó – felfogást, hogy a meteorológiának meg kell tudnia mondani, hogy milyen lesz az időjárás. És ha nem olyan, akkor „tévedtek”. Nem, nem kell tudnia megmondania. Ez egy nagyon komplex, véletlen jelenség, a meteorológusnak a valószínűséget kell pontosan megmondania, nem a jövőt. Az a jós, csókolom. Ez csak fel fogja erősíteni azt az – újra mondom, teljesen irreális – elvárást, hogy a meteorológus „megmondja” a jövőt, meg „megígéri”, hogy milyen idő lesz.
A sokkal nagyobb gond, hogy ez a problémakör más területeken is megjelenik – közel nem a meteorológia az egyetlen, ahol ez a kérdés előjön, ugyan dehogy. Az embereknek nem megy jól a valószínűségekben gondolkozás. (Nem azért mert „buták”. Egyszerűen nem erre vagyunk behuzalozva!) Csak hogy a saját szűkebb területemnél maradjak, hányszor hallom az, hogy „mi az, hogy ez a gyógytea megnöveli a gyógyulás valószínűségét, sokaknak nem segít!”, „hogy mondhatják azt, hogy ez az étel csökkenti a rák kockázatát, egy sor ember rákos lett hiába ette!”, „van itt valaki a fórumon, akinél bevált ez a gyógyszer?”. Egyszerűen nem megy a valószínűségekben gondolkodás. Mert nehéz. Tényleg az! És pont ezért kellene mindent megtenni, és ebben pláne hatalmas felelőssége van a közvéleményt nagyban befolyásoló politikai szférának, hogy az emberekkel próbálja megértetni, hogy így működik a valóság, hiába is nehezebb így gondolkozni. És pont azért kell ezt tennie egy felelős politikusnak, mert tudja, hogy milyen csábító az egyszerűbb út, de azt is tudja, hogy az hamis. (Talán itt kezdődik a felelős politizálás.) És a legszebb, hogy hol jön elő ez a valószínűségekben gondolkozás nagyon tipikus problémaként (és iszonyú nehézségként)...? Természetesen a védőoltások kapcsán... Itt elmagyarázni, hogy mit jelent az 1 az 1 millióhoz valószínűség, miközben az embereket arra kondicionálja a politika, hogy a 20% az ugyanaz, mint a lehetetlen?! Ez sokat fog segíteni, bizonyosan, köszönjük. (Aztán majd lehet csodálkozni az oltáselleneseken.)
És a legrosszabb, ha az egész tudománnyal szemben egy olyan elvárást támaszt, hogy meg „kell” mondania „a” történéseket. Nem akarom előadni, hogy a jövőbe látok (nem úgy, mint a meteorológusok! – bocsánat), de én már egy július 19-én közzétett esszémben írtam erről, bemutatva egy járványról szóló cikket: „A cikk hosszasan elemzi a potenciális magyarázatokat, »lehetséges«, »nem valószínű«, »nincs rá adat« és hasonló címkékkel ellátva mindegyiket. Igen, én is olvastam a kommenteket: »marha jó, ezért fizetjük a tudósokat, hogy azt mondják, hogy lehetséges meg nem valószínű!«. De ebbe bele kell állni: igen, pontosan ezért fizetjük a tudósokat! Mert ez a valódi tudomány, ami azt mondja, hogy »lehetséges«, »nem valószínű« meg »nincs rá adat«, ez a valódi tudomány, nem a kétely nélküli kinyilatkoztatás.” A mostani történet talán pont ezért a legrombolóbb a tudomány egészét tekintve.
És itt érünk el a másik, számomra fontos szálához a történetnek. Miért kellett kirúgni őket? A kirúgók maguk sem ismerik a valószínűség fogalmát? Kétlem. Jöhetnek a különféle politikai összeesküvés-elméletek is (el kellett terelni a figyelmet a [ide behelyettesíthető tetszőleges aktuális belpolitikai történés]-ről, az OMSZ-ot más miatt akarják megkaparintani stb.), de én ezekben általánosságban véve nem hiszek annyira. A primitív, zsigeri bosszúállás, hogy „beleköptél a levesembe, dögölj meg”? Talán valamennyire. Az, hogy demonstratíve megmutassuk a népnek, hogy mi keménykezű, de igazságos vezetők vagyunk, akik a nép érdekében nem hagyjuk szó nélkül, hogy a nép kárára tévedjenek, mert nálunk (ugyebár) az ügyeknek következményeik vannak? Biztos benne van, igen. De én azt gondolom, hogy ennél sokkal földhözragadtabb az alapvető magyarázat: a nyers megfélemlítés. És ezen a ponton valószínűleg sokaknak beugrik, hogy miért mondtam, hogy erről a szálról sem először írok.
Ez egy üzenet, egy teljesen világos, egyértelmű és nyílt üzenet: így merj olyat mondani, ami nem tetszik a politikai színtérnek. Hogy nem a véleményedet mondtad el egy politikai kérdésről, hanem egy légkördinamikai csatolt parciális differenciál-egyenletrendszer szimulálásának az eredményét közölted? Senkit nem érdekel. „Látja, ez a baj, nem politikus ember ez a bíró! Nem tudja, hogy kell csinálni!” Péter Gábor börtönben írt beadványa szerint Rákosi így füstölgött a Rajk-per tárgyalása során. Hát, úgy tűnik ma megint igaz, hogy még a meteorológus is jobb, ha kellően politikus ember a munkája végzése során...
Pontosan tudom, hogy nem lehet vegytisztán „tudományról” beszélni, mint valami, aminek semmilyen politikai kapcsolódása nincsen, és azt a politika fölötti szférában lebegő, szentéletű kutatók művelik, és csak a gonosz politikusok ráncigálják néha be a politikai mezőbe; pontosan tudom, hogy vannak politikailag érzékenyebb és kevésbé érzékeny területek. A sokkoló bizonyos szempontból pont az, hogy a meteorológiáról azt gondolná az ember, hogy ha valami, na akkor ez nem politikailag érzékeny terület. Sajnos 2022-ben Magyarországon nem itt tartunk.
Mindebben mellesleg az is szép, hogy ez az eljárás akkor is alkalmatlan az ott zajló munka javítására, ha tényleg baj van: ha tényleg fejjel lefelé töltötték be a műholdképet a számítógépbe, akkor is csak egy vizsgálat eredményeként tudhatnánk ezt. Pontosabban szólva nem „akkor is” alkalmatlan, hanem akkor pláne alkalmatlan, hiszen a vizsgálat nélküli statáriális kirúgással soha nem tudjuk meg, hogy mi volt a baj, ki volt a felelős, mit kellene tenni, hogy a jövőben ez ne forduljon elő, se itt, se más meteorológiai szakmai műhelyben. Ehhez kell egy transzparens vizsgálat, majd egy hónap múlva, ha az eredménye azt mutatja, akkor kirúgni embereket. Vizsgálat hiányában még csak annyit sem tudhatunk, hogy egyáltalán bármilyen tévedés történt-e – amint volt már róla szó, az, hogy nem volt vihar, erről semmit nem mond – végképp nem, hogy milyen súlyú, vagy kinek a felelőssége. (Elég ironikus módon vizsgálatot az OMSZ kért, még ironikusabb módon eredménytelenül: megerősítették, hogy a kirúgás végleges. Vizsgálat még nincs, de ítélet már van!) Hogy rossz az ott folyó munka színvonala? Rendben, lássuk a számokat! Nézzünk egy jelentést az elmúlt hónap, év, évtized OMSZ-os előrejelzéseivel, mellé rakva a megvalósult tényadatokat, ebből kiszámolt beválási arányt. Mellette a szakirodalom szerint elvárható érték, a hasonló nemzetközi szervezetek adatai.
– na ez az, aminek nyoma sincs. Persze, hogy nincs, mert ez nem erről szól. Ez nyilvánvaló, meglepő maximum az lehet, hogy már annyira sem érdekli őket az egész, hogy legalább egy kamu-tanulmányt készíttessenek, amire lehet hivatkozni, hogy nem helytállóak az OMSZ előrejelzései. Talán ez is az üzenet része.
És van még egy, harmadik vetülete a kérdésnek, ami félig-meddig az én területembe vág.
- „Más lesz a járvány második hulláma, de nem lesz nagyobb, mint az első” (2020. június 5.)
- „Ez egy egyszeri történet lesz, mert nem történnek lényeges mutációk a vírusban” (2020. június 23.)
- „Nem tud egy olyan mutáció kialakulni, ami Magyarországon ismételt járványt okozzon” (2021. május 23.)
- „Ott, ahol ilyen magas a koronavírus elleni átoltottság, mint Magyarországon, nem fog bekövetkezni negyedik hullám” (2021. június 6.)
Ezek az idézetek ugyanattól az embertől vannak, most teljesen mindegy, hogy kitől, a járvány kezelésének fontos arca. A kérdésem: őt kirúgták azóta? Vagy esetleg ezek az előrejelzések kevésbé bizonyultak tévesnek? Netán kisebb súlyú ügyről van szó, mint egy tűzijáték megtartása vagy meg nem tartása?
De nem arra akarom kihegyezni a dolgot, hogy ezek az előrejelzések beváltak-e. Ellenkezőleg. Szó szerint idézném, hogy mit mondtam erről a már említett július 19-i esszémben: „Szeretnék valamit ezen mondatok kapcsán nagyon gyorsan és nyomatékosan hangsúlyozni: nem az a baj velük, hogy nem váltak be. Ez a legkisebb probléma, talán nem is probléma egyáltalán. Hiszen egy ismeretlen helyzetben voltunk, menet közben tanultunk, teljesen természetes, hogy meg kell változtatni az álláspontunkat ahogy új információk derülnek ki – az lenne a nagyon nagy baj, ha ezt nem tennék. A probléma nem ez, hanem az, hogy – pont arra tekintettel, hogy ismeretlen helyzetben vagyunk – miért kell úgy nyilatkozni, mint akinél a bölcsek köve van? Bármiféle bizonytalanság, potenciális hibalehetőség jelzése nélkül, kijelentő módban, néha még a „biztosan” kitételt is használva.”
És itt érünk el a történet legrosszabb részéhez: mint a fenti megjegyzésem is mutatja, nekem semmi bajom nem lett volna, ha úgy hangzanak el ezek az idézetek, hogy „80%, hogy a második hullám nem lesz nagyobb, mint az első”, „80%, hogy nem történnek lényeges mutációk a vírusban” stb. (feltéve persze, hogy e valószínűségek mögött valamilyen azokat megalapozó, adatokon és adekvát számításokon alapuló munka van – még ha ez később hibásnak is bizonyul). Mert így működik a tudomány, vannak bizonytalanságok, pláne egy olyan komplex rendszer kapcsán, mint egy járvány vagy az időjárás.
De nem, a megszólaló egyetlen egyszer nem mondott ilyet. Az OMSZ, példaértékűen, csak ilyet mondott.
Az egyik Széchenyi-díjat kap, a másik kirúgást.
Vajon melyik melyik?
A legnagyobb baj az, hogy mindezek, amiket fent leírtam, nem „csak” filozofikus problémák, sajnos. Egy kicsit gondoljunk bele, hogy ezzel milyen világ felé tettünk egy lépést. Következő augusztus 20-án mondjuk megint 80%-ot mond az előrejelzés. Azok, akik a kirúgásról döntöttek, egy pillanatra is végiggondolták, hogy mi fog történni ebben a helyzetben? A meteorológusok, akik látják a 80%-ot a szimuláció végén, azok oda mernek menni 2023. augusztus 20-án a döntéshozókhoz és merik azt mondani, hogy „80%-ot mond a modell”? Azok után, ami idén történt?! Mert azt – feltételezem – ők sem kérdőjelezik meg, hogy mutathat 80%-ot jövőre a modell, bárki is készíti. (Nem feltétlenül a legfontosabb vetülete az ügynek, de ha már itt tartunk, csak felmerül az emberben, hogy ilyen előzmények után egyáltalán ki fogja elvállalni az OMSZ vezetését?!) Hogy mi lesz, ha – okulva az idei eseményekből – inkább azt mondják, hogy nem lesz vihar? Ebbe egy másodpercre is belegondoltak, amikor döntöttek a kirúgásról?! És ha akkor a 80% jön be, nem a 20, mint most? Akkor mi van?
(Bónuszkérdés: azért ki lesz a felelős? Hadd tippeljek: az OMSZ? Így tessék elvállalni a vezetését! – biztos ez a légkör is nagyon jót fog tenni az OMSZ-nál folyó munka színvonalának.)
Tényleg nem értik, hogy ennek mi a tétje?
Itt most rég nem az a baj, hogy ez a kormánynak jó-e vagy sem. (Egyébként szerintem nekik sem jó.) Az a baj, hogy az országnak rossz.
Nem vagyok politológus, hogy belemenjek az „ezt az őrületet már a Földrajzinév-bizottságnál kellett volna megállítani” és hasonló okfejtésekbe, de az biztos, hogy egy ponton muszáj lenne kiállni a lehető legteljesebb egységben. Az egyetemeknek, a kutatóintézeteknek, az Akadémiának. Egységesen, mert az nem lehet politikai álláspont kérdése, hogy megpróbáljunk megakadályozni valamit, ami az egész ország jövőjére nézve romboló.
(Az írás a 2022. augusztus 23-án érvényes állapotot tükrözi.)
A szerző klinikai biostatisztikus, orvosbiológiai mérnök. A fent leírtak teljes egészében a magánvéleményét képviselik.