Neve: Szánalom fantoma
Valódi neve: "Gonosz ártatlanság, sátáni rosszindulat, alantas szánalomkeltés, apró taszítás rossz irányba egy felfokozott pillanatban"
A szellemlény már jó 200 éve aktív Abrÿsson, pontosabban Abÿrnossban - eddig csak ott látták. Az alábbiakat valószínűleg – rajta kívül – nem nagyon tudja senki.
Hom Abÿrnossban született szegény parasztok hatodik gyermekeként. Apja szinte hónapokkal születése után meghalt és így még nagyobb nyomor várt a családra. Mivel más lehetőség nem volt, nem sokkal járóképessé válása után anyja máris koldulni küldte. A próbálkozást nem várt siker koronázta: volt valami olyan szintű esendőség a szemében ,ami még a legkeményebb ember szívét is megérintette.
De nem volt ő ártatlan, ó dehogy, sőt általánosságban mindennel szemben hatalmas közönyt érzett. Nem mozgatta meg az sem, hogy egyik fivérét a szeme láttára verték agyon, mikor lopáson kapták.
Bár nem dolgozott, mégis egyhamar ő tette a legtöbb pénzt a családi kasszába.
Tízéves korában viszont végleg megelégelte anyját, testvéreit, valamint azt, hogy nem lehet övé a pénz, amit koldul, így hát egy éjszaka elment, de biztonság kedvéért magával vitte a család maradék pénzét. Először nagyobb falvakban próbálkozott kéregetéssel, majd sikereit látva a fővárosba ment. Itt csupán néhány nap múlva egy helyi pitiáner tolvaj kezébe került, aki „biztonságot és szállást” nyújtott neki, persze a napi összekoldult bevételért cserébe.
Ez így ment 4 teljes évig. Hom egyszer meg is sérült a bal karján, de pártfogója nem látta el a sebet, sőt hagyta, had’ fertőződjön, hisz így még szánalomkeltőbb lett a legtehetségesebb embere.
A tolvaj végül otthagyta a fogát egy rosszul sikerült kártyaparti után, így Hom is szabad lett. Ezután – igen vakmerően - előkelőbb negyedekben is próbálkozott és a szerencse rá is mosolygott egy gyermektelen, meddő nemeshölgy személyében. A nőnek elég volt csak egyetlen pillantást vetnie a végtelen szomorúságot és nyomort tükröző szemekre és Hom másnap már kimosdatva, szépen felöltöztetve várta, mit hoz a jövő.
A nemeshölgy fiaként szerette és mindent megadott neki, amit csak tudott. Hom számára ez a nő is közömbös volt, mégis kedvességet, vonzódást mímelt második anyja iránt, hisz a jó körülményeket nem volt kedve otthagyni. Huszonegy éves volt, mikor második családja anyagi gondokkal kezdett küszködni és veszélybe került a gondtalan élet. Nem rágódott hát sokat és jó szokásához híven távozott a kisebb mozdítható értékekkel együtt.
Lîrtisbe ment és ugyanazt folytatta, mint gyermekként, ám ezúttal már nagyban játszott: drága ruhában bálokba járt és esetlen, szánalmat keltő tekintetével igyekezett gazdag hölgyeket ujja köré tekerni. Sikerrel.
Gondtalan életet élt, szeretői tartották el és ha ráunt egyre, hamar szerzett másikat. Sokat hallott már egyes mágikus praktikákról, amelyek segítségével még nagyobb hatalmat nyerhet az ember mások akarata felett. Úgy látta emelnie kellene a tétet. Még több vagyonra vágyott, így hát néhány hetes kutatás után talált egy pénzért mindenre kapható mentalistát, akinek hatalma szánalmasan eltörpült ugyan a „valódi” varázslók mellett, Hom céljainak mégis tökéletesen megfelelt.
Türelmetlen tanítvány volt, mégis három hosszú év alatt szert tett egy minimális tudásra és képes lett – igaz kínkeservvel - mágikus akaratával elérni másokat és apróbb mágikus hatásokat bejuttatni. Amikor úgy látta, eleget tanult, ellopta mestere fókuszát és délre utazott. Ekkor élte igazi fénykorát. A legfagyosabb dámák sem állhattak ellen a szívszaggató tekintetű „szerencsétlen” fiatalember tekintetének.
Egy nap viszont, mikor új zsákmány után nézett egy nyilvános kerti bálon, megakadt a szeme egy gyönyörű fiatal hölgyön, pontosabban annak signumán. A sÿtisi Gradÿss ház jelét viselte: három lépcsőfok tetején egy 19 ágú csillag-gömb. Úgy hírlett a Gradÿss – nevéhez híven – egyre erősebben lépdel felfelé a sÿtisi ranglétrán, így hát – Hom úgy vélte - bizonyára komoly vagyona is lehet.
Bele is kezdett szokásos színjátékába, de olyan hűvös érdektelenséget kapott válaszul, hogy egész arcába szökkent a vér. Napokig emésztette a kín, hogy nem volt képes igába hajtani a nőt, míg végül dühében úgy vélte megkockáztatja, hogy – a lopott fókusz segítségével – tudását jóval meghaladó varázslattal lebírja az engedetlen némber ellenállását.
Két hét – és alapos nyomozás – után egy jó hírű csónakversenyen találkoztak ismét. Hom az átvirrasztott éjszaka és a tudattisztító füstölők hatásától szinte transzban közelített a nőhöz. Nem is emlékezett rá, mit mondott neki, de tekintetük összekapcsolódott: szenvedés, elesettség, könyörgés áradt a fiú szeméből, akár egy hatalmas asztrál-folyam. Kezében szinte forrt a Xsîtből való fény-kristály és érezte, ahogy forró kéj kíséretében kivágódott tekintetéből a mágikus, nyers erő: „ENGEDELMESKEDJ TE RIBANC!!!” – üvöltötte az agya némán.
Ekkor érte el a defensis aurapörölye. A sÿtisi háznemesek ritkán járnak mágikus támadásoktól óvó testőr nélkül, de ezt ő honnan tudhatta volna. A varázslata széthullott, sikítva, ösztönösen próbálta összetartani, de már nem tehetett semmit, a mágia ellene fordult és asztráltestét végigpusztítva elérte fizikai valóját is. Akár a gondolat párolgott el, száraz port hagyva csak hátra.
A tisztátalan asztrál, azonban torz karmokkal láncolta le a lelket és nem hagyta eltávozni. A fiút néhány nap múlva ismét látták Nakhanisban, egy mocskos kapualjban ülve kéregetni, de senki nem ismerte fel és persze a csónakversenyen történtek híre sem ért el az átlagemberek fülébe.
Egy-két hét múlva egymást érték az utakon történt, tragikus balesetek: szinte mindig árokba fordult, felborult szekerekre, hintókra, szakadékba vágtató lovasokra bukkantak az egyre jobban gyanakvó nyomolvasók. Támadásra azonban semmi nem utalt. Az egyik túlélő azt mondta, egy terhes anya baktatott a veszélyes, szakadékkal határolt kanyarban ezért hajtott az árokba, a másik egy hirtelen előtoppanó, sánta zorawa papot látott, ezért zúzta szét lova fejét és saját karját egy út menti fán. Volt, aki fuldokló után ugorva lelte halálát veszélyesen örvénylő, gyors folyóban, vagy lovak taposták agyon, mikor a játszó kisgyermeket lökte el a vágtató batár elől.
Hamarosan monda kelt szárnyra a Szánalom fantomáról. Sokan egy morád megtestesülésének tartották, aki testet ölt a bűnös lelkek előtt, hogy azok halálukkal jóvá tegyék életük bűneit, megint mások banditákat emlegettek, sőt volt aki démonok hatalmáról hadovált. A valóságot – egyelőre – egyikük sem ismeri...
Hom, halálakor szellemlénnyé változott és jelenleg addigi önző és hazug életmódjának még jobban eltorzult változata uralja asztrálját, amely meghatározza az egész viselkedésmódját. A halálakor felszabaduló gyűlölet és keserűség az emberek ellenségévé tette. Kihasználja, hogy mesterien képes szánalmat kelteni az emberekben és ennek segítségével könnyen vesztükbe taszítja őket. Egy-egy ilyen tett után tomboló, perverz öröm önti el, hogy ismét uralma alá hajtott egy emberi lényt. Ez az asztrálsíkon is érzékelhető megfelelően képzett elmék számára:
• Asztrálmágia 40% vagy
• Shinwara vallásgyakorlat 50%
nehézségű próba dobandó, ha 10 méteres körzeten belül tartózkodik a szellem. Ha 10 méternél távolabb van, méterenként +1% a nehézségre. (Figyelem! Ez titkos próba, mivel a passzív érzékelésre vonatkozik, tehát a KM dob! Amennyiben a játékos bejelenti, hogy kifejezetten erre figyel, 20%-kal csökken a nehézség.)
Megjelenési formái változóak, lehetséges, hogy nincs is határa átváltozó-képességének.
Szellemképességek:
- Illúzióalak többféle megjelenési formában, melynek alkotóeleme fény
- Speciális képesség: Nagyon erős szánalomkeltés, mely nem mágikus tulajdonság, tehát tudatos, határozott ellenállással – nehezen, de - kiküszöbölhető.
Slissan Destoros: Abrÿss "nyughatatlan" teremtményei (III. kötet)
⚜️ A Gradÿss ház titkos könyvtárából ⚜️
(Ailtas)